Mohammad Ali Samay (چشم انداز/کتنه): Angolai polgárháború

Angolai polgárháború

Első-szakassza(1975-1979)

Szerző: Samay Mohammad Ali

Tartalomjegyzék :

Bevezetés.......................................................1

· Az angolai polgárháború fő szereplői.......2

· Az angolai polgárháború háttere................5

· Az angolai polgárháború nekiindulása .......6

Bevezetés:

Egy polgárháború bárhol és bármelyik országban egy olyan állapotot jelent, amelyben sokféle történetek vannak. Az ember nem képes összegyűjteni tökéletes adatokat róla, mert ahol nincs közigazgatási rendszer, és ami lenne az is csak fegyver uralma akkor egyre fárasztó kideríteni, hogy mi és miért történt. Egy ilyen helyzetben lévő emberek csak életben akarnak maradni, mert nem csak a háborúban halhatnak meg, hanem a rossz életkörülmény is egyfajta folyamatos halálozást jelentenek. Ebbe az embertelenségbe valamikor nem régen Angola is belement és majdnem harminc évig tartott a polgárháború. Az első szakasza 1975-tól 1979-ig tartott, melyről beszámolót fogunk találni a következő oldalakon, amely arról szól, hogy mik voltak az okok, kik voltak a döntő hatalmak, milyen beavatkozások megjelentek és milyen helyzetek következtek az egészben és kinek volt sok haszna benne. Az biztos, hogy nem az Angolaiak jártak jól vele, mert csak bele haltak és próbálták megszüntetni a háborút csak a lényeg az, hogy a polgárháborút nem lehet könnyen bezárni, mert rengetek lehetőség van a háború újratermelődésének és azzal könnyű leszámolni.

Az angolai polgárháború fő szereplői

Mivel az angolai polgárháború nem egy kis folyamat a világ polgárháborúk történetei során és ezzel kapcsolatban lehet olyan rengetek szereplőkre hivatkozni, mert ebben a háborúban nem csak az ottani politikai pártokban regisztrált emberek vettek részt, hanem az akkori világnak a döntő hatalmak egészen beavatkoztak és versenyeztek egymással. Pont akkor volt a hidegháború és az angolai polgárháború is összekapcsolódott hozzá és a hidegháborúnak az egyik áldozatává vált. De itt az angolai polgárháborúnak külső szereplőivel nem hanem a belső szereplőivel kezdjük, mert a háborúkban mindig a belülről nem egyetértések a fogalmazni sorsdöntőek, hiszen itt is pont így lehet fogalmazni és ítélkezni és ez a folyamat az akkori Angolában levő aktív politikai pártok, amelyek régóta politizáltak és a világ Változásokat megfigyelve egyre tudták magukat, mint egy megfigyelési központnak kimutatni a világhatalmaknak a támogatás megszerzés ért és azon keresztül akarták a saját rendszert kialakítani a sajátos érdekei szerint, hogy ha időben valamelyiknek sikerült volna .

Kik az aktív fő szereplők ?

A fő szereplők a politikai tevékenységekkel foglalkozó aktív pártok: (MPLA,FNLA,UNITA)[1].

MPLA: (portugálul: Movimento Popular de Libertação de Angola, magyarul: Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom) amely 1956-ban alakult két nacionalista szervezet fúziójából. Központja angolai fővárosa, Luanda volt. Vezetését 1962-től Agostino Neto vette át, akit az ország első elnökéve választottak. szervezett harcot indított Angola felszabadításának érdekében a portugál gyarmati uralom ellen de a harcban társa és egyben ellenfele volt az FNLA és az UNITA is. 1975 novemberében, a portugál hadsereg kivonulása után az MPLA a független Angola kormányává nyilvánította magát és kihirdette az Angolai Népköztársaságot, amelyet nem minden kormány volt hajlandó elismerni de soha nem adta fel magát .

1977-es nemzet kongresszuson az MPLA csatlakozott a marxista-leninista táborhoz és a saját neve után a munkáspárt szót illesztette. Neto halála után José Eduardo dos Santos vette át a párt vezetését. Az új elnök mivel (Bakuban) az akkori szovjet unióban tanult és az is fontos, hogy nem egy jómódú családból származott egyre hatásos volt rá a kommunizmus, de fokozatosan enyhített a merev kommunista irányvonalon és felvette a kapcsolatot a nyugati országokkal[2]. Az 1992-re kiírt parlamenti választásokig az MPLA volt az egyetlen hivatalos párt Angolában. A választásokat követően a harcok kiújultak és egészen 2002-ig tartott, amikor Jonas Malheiro Savimbi, az UNITA vezetője egy összecsapás során életét vesztette. 2002 áprilisában a felek békeszerződést kötöttek. A 2008 szeptemberében megtartott parlamenti választásokat megint megnyerte a párt. Bár csalásokról is volt szó de nemzetközi megfigyelők érvényesnek ítélték .

FNLA: (portugálul: Frente Nacional de Libertação de Angola, magyarul: Angola Felszabadításának Nemzeti Frontja) az eredete 1954.július.7-éig nyúlik vissza, amikor megalapították az Észak –angolai Lakosok Unióját (UPNA). 1958-ban azonban Angolai Lakosok Uniójára változtatták a nevüket, ezzel is kihirdették a nemzeti jelleget és az alapvető céljukat, amely a nemzeti felszabadítás és függetlenség elérése volt. Ennek elérése érdekében az UPA 1961.március 15-én nemzeti felszabadító harcot kezdeményezett. Ezt egyéb akciók előzték meg januárban és februárban Malange-ben és Luandában.

1962.március 27-én az Angolai Demokrata Párttal (PDA) egyesülve felvették a ma is használatban levő Angola Felszabadításának Nemzeti Frontja (FNLA) nevet. Ez volt az Angolai első felszabadítási mozgalom, amelyet nemzetközileg is elismertek így Kairóban került sor 1963-ban az Afrikai Egységszervezet csúcstalálkozóján, a száműzetésben működő Angolai Forradalmi Kormány által. Az FNLA 1974.október 11-éig folytatta a fegyveres harcot és az egyetlen olyan mozgalom volt, amely valódi tűzszüneti egyezményt kötött a portugál kormánnyal.

1975 novemberében, amikor a portugál hadsereg kivonult Angolából az MPLA a függetlenné vált ország kormányává nyilvánította magát és Angolai Népköztársaságot. A belső ellenzéket az UNITA és FNLA alkotta. Ők szintén kormányt alakítottak, amelynek központja Huambo lett. Ezzel kezdetét vette a Angolai polgárháború. Az FNLA azonban az 1970-es évek végén száműzetésbe vonult, így a harc gyakorlatilag nem ehhez a párthoz tartózott.

UNITA: (Portugálul: União Nacional para a Independência Total de Angola, magyarul: Nemzeti Egység A Teljes Felszabadításért) 1966-ban alakult. Megalapításában az FNLA (Angolai Felszabadítási Front) és a PUA (Angolai Nemzeti Unió) korábbi tagjai vettek részt. Utóbbi vezetője Jonas Malheiro Savimbi volt, aki átvette az UNITA vezetését is. Támogatóik főként az ovimbunduk és acsokvék voltak. Ezek a népcsoportok Angola középső és déli részén találhatóak. A part először maoista irányvonalat követett, de hamarosan antikommunista lett és szovjetek által támogatott MPLA ellen együttműködött a portugál gyarmati hatóságokkal. 1974-ben van egy váltózás és az ügy zajlott, hogy Portugáliában kitört a szegfűk forradalma és ennek következtében Portugália kivonult Angolából. Így arra került a sor, hogy MPLA kihirdette 1975 novemberében az Angolai Népköztársaságot és 1976 elején a kubaiak hadserege segítségével támadást és rendszeres háborút indított az FNLA és az UNITA Ellen.

Mivel az FNLA hamarosan feladta magát és a harcot, de az UNITA pedig küzdelembe lépet és folytatta az antikommunista partizános háborút az MPLA ellen és így egy jó kis idejű polgárháború kezdődött az országban, amely nagyon rossz következményeket biztosított.

UNITA azonban támogatást kapott, vagyis kapcsolatban volt a Dél-afrikai Köztársasággal és az Egyesült Államokkal[3] szintén ezek nélkül lehetetlen volt fenntartani a háborút a helyben. 1988-ban, amikor a kubai és a dél-afrikai csapatok kivonultak az országból és egyre vált a helyzet kedvezővé az ellenségeskedés feloldásához. Azonban egy másik helyzet átalakulás az, hogy az MPLA hajlandó volt tárgyalásokba bocsátkozni Savimbi pártjával és ennek kapcsán az UNITA bebörtönzött tagját szabadon bocsátotta és a helyzet úgy adódik, hogy valamint a többpárti kormányzás bevezetésének elvét elfogadta. A Lisszabonban folytatott tárgyalások eredményeként a felek 1991 májusában egyezményt kötözöttek, amely biztosította a fegyverszünet, a hadsereg leszerelését és a demokratikus választások kiírását, de az 1992 szeptemberében megtartott parlamenti választásokat az MPLA nyerte. A választásokon voltak a nemzetközi megfigyelők is akik elfogadhatónak írták alá de UNITA a választási csalásokra hivatkozva továbbította a harcot és harcolt pedig 1994-ben megkötötték a Lusakai egyezményt, de Savambi tovább harcolt. Az ehhez szükséges költségeket gyémántok eladásából szerezte meg.

Bár az UNITA part majd nem is marad, mint régen 1998 óta mert ketté és utána meg egy frakció kivált belőle és maga Jonas Malheiros Savambi sem marad elnöknek aki mind végig küzdött a háborúkban, valójában ő egy katona volt és volt neki tervei, hogy ha sikerült volna neki.

Az angolai polgárháború háttere

Az angolai polgárháború hogyan is kezdődött az erősen kapcsolódik a háború előtti helyzetekhez, mert mielőtt kezdődött a polgárháború voltak olyan folyamatok, amelyekből kialakult a függetlenedési mozgalmak, úgy hogy a politikai presztízs is és az egyik pártnak a várakozásai is pont innen kezdődik a saját eszmevilágai és hovatartozásai szerint ami miatt következett a nem egyetértések pártok között hiszen kibontakozott egy olyan folyamat amely lehetetlenné tette a rendet és a békét megteremteni és a nép továbbra nyomorban marad, éhezett és halálozott .

Angolában a igazán az 1950 es évektől kezdődött a nemzetébredési folyamatok és emellett a politikai gyakorlatok is de ami halál komoly volt számukra, hogy a portugálok új politikája 1930 ás években a Salazár katonai diktatúra állam létrejöttétől és ideológiailag portugálok koncentráltak abban, hogy telepítsék le a portugálokat Angolában és a fehérek letelepedését civilizálási célnak jelent az országnak. A fehérek voltak a dominánsok az egészben pedig az alattvaló angolaiaknak bisztrósítottak politikai lehetőségeket csak a portugál érdekszféra az mindenképpen egy fontos dolognak számított az is akkor lehetett amikor az emberek felvették volna a katolikust, beszéltek volna portugálul és asszimilálódtak portugálokkal. Portugálok meg mindig politikai, társadalmi és gazdasági diszkriminalizálódtak az országban és a hatóságban lévő angolaiak nem ellen álltak, soha mert a saját helyzetét akarták fenntartani nem a népét.

1950 es években lassan-lassan érkezett politikai célok feldolgozásának a tavasza az akkori Angolában, de a Salazár állam nem szűkítette a gyakorlati terét és a vezetőket eltávolította az országból a szomszédságokban valamint a Cango és Zambiában viszont a nemzetért politizáló politikai vezetők nem hagyták el és 1960 ás évekig küzdtek, hogy változzak át a fennállt helyzetet. Végül sikerült nekik és a 60 ás évek elején már elég erős és rendszeres függetlenséghez közeledő mozzanatokról van szó és egyre arra készülnek, hogy építsenek szabad és szuverén államot amiben csak angolaiak fognak szerepelni nem egy másik nép[1]. És amikor majd a gyarmattartó Portugália kormányát a szocialisták inspirálta katonai puccs megdöntötte, Angola nacionalista párjai megbeszélést kezdeményeztek a függetlenség kérdéséről 1975 januárjában. Megegyeztek a portugálokkal és kikiáltották a függetlenséget 1975 novemberében. Közvetlenül utána polgárháború robbant ki az MPLA, az UNITA és az FNLA között.